A jelen metaforái

Könyv Kata képeihez

László Melinda


Könyv Kata festményei „cukormáz” nélküli őszinteséggel vallanak a világról, az életről, s egyúttal magáról a művészről. Figyel, érez, átél; a munkái által meg akar érteni, s a belső gondolatok szövevényességének keresi a formáját a vásznon – a ráébresztés, figyelemfelkeltés lehetőségét megragadva. Ars poetica-jában művészetével kapcsolatban egyfajta „krónikás” jellegről beszél, hiszen alkotásaiban fontos szerepet kap az élet visszásságaira való reflexió.
Munkáinak szimbolikája a metaforikus, többrétegű jelentéstartalmakból, az akár meghökkentő motívumok társításából tevődik össze. Gyakran hatalmas és kietlen épületek, gyárak szolgálnak a képek hátteréül, melyben az olasz metafizikus festészet hatása érezhető. Másik gyakori képi elem az újság és a rá helyezett tárgy, mint vele párbeszédet folytató másik valóság. Markáns vonalat képvisel művészetében a társadalomkritika, az aktualitás, melynek értelmezési horizontját iróniával kevert egyedi asszociáció által jó érzékkel képes kitágítani.
Könyv Kata mindazonáltal a hagyományos festészet folytatója, fontos számára a matéria, az ecsetnyom, az indulat által hevített egyedi kézjegy. Változatos festői nyelvezete a pasztózusan megfestett és lazúros, a kidolgozott és az éppen kibontakozó, felsejlő részek egyensúlyából, a fény-árnyék kontrasztból építkezik, s ez adja a képek dinamikáját. A technika „uralma” előhívja az igényt az érzéki festészet iránt. Manapság igazi felüdülés Könyv Kata – alapos tudáson nyugvó – vérbeli festőisége, erőteljes megfogalmazása, és gondolatébresztő képalkotása.
A tartalom és a forma egyaránt fontos, együtt fejti ki hatását, s az igazi műalkotás ezek szerves egységéből táplálkozik. Könyv Kata tehetsége és ereje talán ebben rejlik. 

/ Élet és Irodalom, 2012. március 30. /